Sáfár Kinga
Igen. Fáj
De már semmit sem érzek
Legbelül, ott mélyen
Mégis elvérzek
Egy utolsó ölelés, mit tőled szeretnék.
Egy utolsó csók, mit veled átélnék.
Egy mosoly, melytől szívem úgy ver,
Egy hang, mi azt súgja "Nem engedlek el!"
Még nem érinthettelek, de érzem
Ahogy ujjaim végigsiklanak arcodon
Lehetetlennek tűnik mindez
Csak remélek, csak vágyakozom
Talán minden más lenne
Talán megváltozhatna az élet
Talán szebb lehetne minden
De mégis félek
Romokba dőlt minden. Mint egy kártyavár,
Úgy omlott össze az életem.
Nem tehetek már semmit. Feladom.
Nincs miért éljek. Semmim nincsen.
Újra él a remény a szívemben,
Süt a nap, nyílnak a virágok,
Nincsenek már felhők az égen,
Nincs sem vihar, se villámok.
