Szerelmes
Versek

Egy piciny pontnak indult
majd óriássá lett mégis
szívében vihar dúlt,
de hallgat most az ég is.

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat, mert még hisz a csodákban.

Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.

Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán érdemes?

Szemedbe nézek,
s fejembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.

De megismerni úgy kívánom
édes ízű lelkedet,
ha tőlem ezt is elveszed,
az őrület lángja eltemet.