Búcsú (Feleségemnek)



Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.

Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.

Nikola Jonkov Vapcarov
szerelmes versét fordította Simor András
  • Share this

Tetszett a vers, értékelted már?