Szerelmes
Versek

Gondolatom néha oly messze-messze s távol jár
Arcomon óhatatlan fel-fel ragyog két barna szempár
Szívembe mintha valaki már egy pici helyet talált volna

Hajnali ébredés szürke félhomály
Ködbe burkolozott téli táj
Magányos szív mely csendben kalimpál
Szomorú fátyolos tekintet némán lesi magát
Jöjjön a jövő mely már a kapuban áll

Közel vagy hozzám s mégis oly távol
Bár szívemben velem vagy bármikor és bárhol
S ha szemedre nem jő álom és hangomra vágyol
Egy telefon és én egy szerető szóval készen állok

Úgy szeretnélek mint még soha senki
A sötét néma csendben a hangod újra hallani
A Duna parton kéz a kézben andalogni
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni