Nem tudtam eddig mi, az hogy szabadság
Nem tudtam eddig mi, az hogy boldogság
Hisz bezárva éltem eddig én nélküled
Nem volt napsütés és nem volt szeretet
Amikor egy mosoly, egy szó is boldoggá tud tenni,
Amikor egyetlen csók után szíved az övé tud lenni.
Amikor két keze átölel, teste a testedhez ér,
Akkor már tudnod kell, szíved csak ő érte él.
Szeretem azt, ahogyan rám nézel,
Szenvedélyes pillantásoddal, s oly hévvel,
Ahogy vadul csókolsz egész testemen,
Beleborzongok, és úgy élvezem…
éreztem a csókot, amely gyűlölt, égetett,
azt az ölelést is, amely fojtott, s vétkezett…
fogtam azt a kezet, amely tudtam mélybe ránt,
s láttam azt a mosolyt, amely poklokba kívánt…
Kíváncsi lennék, mit érzel irántam?
Mit érzel, mikor este melléd bújok az ágyban.
Mit érzel, mikor reggel felébredek,
S lágyan egy csókot az ajkadra lehelek.
Mit is tudnék mondani, arról mit érzek irántad…
Semmi mást csupán izzó, forró vágyat.
Te vagy aki számit és fontos nekem,
Te vagy az éjszakám és te vagy a reggelem.
